A középiskolai magyartanárság (Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) mellett másfél évtizede foglalkozom szakújságírással, főként építészeti kritikákat, cikkeket (OCTOGON, Építészfórum), illetve kortárs tánckritikák (Táncművészet) jegyzek. A bölcsészeti tanulmányaim (magyar szak, összehasonlító irodalom és kultúratudomány szak) befejezése után 2016-ban nyertem felvétel a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Művészettudomány/Designkultúra-tudomány szakára, 2024-ben védtem meg a doktori dolgozatomat és szereztem ezáltal doktori fokozatot. Fő profilom azonban a tanítás, ez teszi ki a mindennapjaim jelentős részét.
Miért szeretsz a KREA-n tanítani?
A KREA rendkívül motiváló intézmény számomra, mert remek, felkészült hallgatókkal találkozom. Igényes munkákat állítanak össze, gyakran kérdeznek és érdeklődnek a tanított tárgyaim iránt. Úgy látom, az elsajátított tudásegyüttes a tervezői szemléletükhöz is aktív módon hozzájárul.
Mi az oktatói hitvallásod? Mit szeretnél átadni a hallgatóknak?
Számomra a tanítás legfontosabb eleme a közös gondolkodás, egymás látásmódjának megismerése. Érdekel, hogy egy-egy jelenség, témakör kapcsán a hallgatók miket vesznek észre, milyen gondolatok fogalmazódnak meg bennük. Mivel egy órán sokféle háttér, szemléletmód találkozik egymással, ezek termékenyen tudnak hatni egymásra, formálják az embert.
Milyen mentori útravalót adnál a hallgatóknak? Hogyan tudnád inspirálni a jövő tervezőit?
A legfontosabb dolog véleményem szerint a kíváncsiság. Legyen nyitott arra, hogy esetlegesen távolinak tűnő ismeretekkel, területekkel találkozzon és ezekből inspirációt merítsen. Egy-egy érdekes gondolat, impulzus a legkülönfélébb helyekről érkezhet, és sokszor ezek jelentik a kulcsot valamilyen probléma megoldásához. A nyitottság mellett fontos az elhivatottság, amely abban segít, hogy az ember a saját munkáját a lehető legmagasabb színvonalon tudja végezni. Ezt az olthatatlan tudásvágyat érdemes mindig megőrizni.