Reflexiók a Comme des Garçons nyomán

A koncepciót tudatosan egyfajta fejlődési ív mentén építettem fel – hasonlóan ahhoz, ahogyan Rei Kawakubo munkássága is alakult az évtizedek során. Pályája kezdetén a klasszikus férfiöltözet darabjai – zakók, ingek, nyakkendők – női testeken jelentek meg, már akkor kérdőre vonva a nyugati szépségideált. Később teljesen elhagyta a hagyományos öltözködés kereteit: a ruha vizuális entitássá vált – torz, szoborszerű, gyakran viselhetetlen formává. Ezt az átalakulást törekedtem leképezni: strukturált férfiruha-részletektől haladva a testet elfedő, absztrakt sziluettek felé.

‍
Engem, mint alkotót, nem a divattrendek vagy szezonális esztétikák érdekelnek, hanem a ruha mint gondolati eszköz – számomra nem csupán viselhető tárgy, hanem forma, amely kérdéseket vet fel a szépségről, a testről és az identitásról. Anti-fashion szemléletben dolgozom, kívül a klasszikus divatkategóriákon, érzékeny és szokatlan képi világot építve. A fotósorozat hangulatát szándékosan alakítottam finommá és kimértté, miközben törekedtem arra, hogy zavarba ejtő furcsaságot hordozzon. A groteszk hatáselemei tudatosan jelen vannak – nem a klasszikus szépséget keresem, hanem azt az idegenséget, amitől egy kép emlékezetessé és megfoghatatlanná válik.

Fotó: Billy Allen, smink és Haj: Nevelős Emma, Zrubka Zsófia, set design: Angyal Sára, asszisztens: Volkó Martin, modell: Boroznaki Réka, Kovács Jakab, Tasiia Zvereva.