Oktatói bevezető a hallgatói munkákhoz

 „A közösségek, közösségi életterek a jövő életformái.” Ez és ehhez hasonló megállapítások szakmai fórumokon gyakran elhangzanak, főként egy lehetséges társadalmi jövőre vonatkoztatva. Pedig a közösségben való létezés egyidős az emberiséggel, a törzsi közösségek szerkezetéből, működéséből sokat meríthetünk a megfelelő építészeti koncepciók kialakításához. 

Így a KREA enteriőrtervező képzésein oktatott holisztikus tervezés szerint hallgatóink a hosszú előkészítő szakaszban megismerkedtek a közösségek mibenlétével, antropológiai, környezetpszichológia vonatkozásaival, valamint a közösségteremtés és -fenntartás formáival. Foglalkoztunk többek között a kultúra értelmezésével, a szomszédság, a város fogalmával és az élhető város kérdéskörével.  

Ezt követően minden hallgató egyéni elképzelésének megfelelően létrehozott egy lehetséges környezettudatos közösséget, majd a tervezési feladat során életteret tervezett hozzájuk. A hallgatói munkák között így született például digitális nomád élettér, zenei fesztiválnak helyet adó kemping, kreatív művészeti bázis, fiataloknak offline életteret biztosító központ vagy mikrobiogazdálkodással egybekötött lakótér.

A tervezési helyszín változatos méretű és szerkezetű, lábakra állított házak, építmények együttese. A feladat során a helyreállítható rejtett építészeti kincsek megtartása kötelező volt hallgatóinknak, míg a javíthatatlanul erodálódott, esztétikai értéket nem képviselő szerkezeteket nem kellett a tervezéskor figyelembe venniük.  Az épített múlt tisztelete egyik részről kiterjedt a még nyomokban fellehető, jelen állapotukban még újraértelmezhető épületszerkezetekre, mint például a ma már csak eltorzult állapotban látható Calmeyer Ferenc által tervezett öltözőépületre vagy a pillangó tetőkre, melyek valaha mosdóknak adtak helyet. A megálmodott építmények és terek így új értékeket hoztak létre a meglévő épületek felhasználásával.

A terület mai faházainál, valamint a nagy motelépületnél megtartottuk a nehezen elbontható és még jó állapotban lévő vasbeton- és acélszerkezetű alépítményeket, míg a házak felépítményei új megjelenést kaphattak. Bár enteriőrtervezőként elsősorban a belső terek megkomponálása és a külső és belső terek bútorozása volt a feladat, kisebb építmények, illetve koncepciótervi szinten az épületek külső megjelenését is alakíthatták.

A feladat során a hallgatók ugyan közös nyomvonalon indultak el, a tervezés egy adott pontján személyes habitusuknak, céljaiknak és a tervezési feladat alakulásának megfelelően egyéni utakat is választottak maguknak. Az egyéni hangsúlyok megjelenésére a feladatkiadás tükreként is tekinthetünk. Így egy adott helyszínen változatos közösségek és változatos megjelenésű épületek rendkívül színes tárháza született meg.

A közösségi életterek tervezése egyszerre szociális, kulturális, gazdasági és edukációs kérdés is. A társadalmi problémák egyben az épített környezet problémái is. Ebben a napjainkban formálódó diszciplínában viszont a felmerülő problémák újabb és újabb kérdéseket, sőt kétségeket generálnak. A válaszok, megoldások helyett hálózatok csapdájában találjuk magunkat: Mit jelent közösségben létezni? Hogyan tud az egyéni értékeket hangsúlyozó társadalmunk közösségekbe szerveződni? Milyen a jó környezettudatos közösségi élettér? Hogyan szerveződnek a terek, hogy minél hosszabb távon kiszolgálja az igényünket ebben a felfoghatatlanul gyorsan változó világban? Milyen technológiákat és anyagokat használhatunk? Mi lesz a sorsa az elbontott szerkezeteknek? Hogyan gondolkodjon a tervező, mikor „fenntartható környezetet” szeretne alkotni?

Ma már szinte nincs olyan építészeti konferencia, ahol részben vagy egészben ne a fenntarthatóságról szólna a diskurzus. A téma kutatói pro és kontra érvekkel, heves viták közepette sem jutnak konszenzusra. A fenntarthatóság kérdése áthatja az élet minden területét.

Ma a fenntartható környezet kutatásában a legtöbb, amit tehetünk, az maga a disputa. A termékeny vitára szükség van tervezőasztalokon, konzultációkon, a vizsga alkalmakkor, és szükség lesz a tervezői életben is.  Azt már tudjuk, hogy a terekkel foglalkozó szakemberek felelőssége a jövőben megváltozik. Az eddig ismert „teremtő” tervezői viselkedést felváltja a „moderátor” tervezői attitűd. A képzésünk célja pedig, hogy a jövő tervezői készek legyenek a jövőjüket megteremteni. Ekképpen pedig képeseknek kell lenniük a paradigmaváltásra is.

Hiszen a válaszokat nem napjainkban, hanem az elkövetkező évtizedekben kaphatjuk csak meg. Ebben az összefüggésben merész vállalkozásnak tűnik a hallgatókat egy olyan feladat elé állítani, amelyben a kérdéseikre adandó válaszok helyett a tanáraiknak is sokszor csak megérzéseik vannak. Hallgatóink munkái viszont bebizonyították, hogy legfontosabb ma a kérdések megszületése. A látszólag ellentmondásos megközelítés egy szociálisan érzékeny tervezői attitűdöt takar, melyet a hallgatók elsajátítottak a program során. Meglátják és képesek feltárni környezetünk problémáit és megkeresni azokat az eszközöket melyek segíthetik őket egy új feladat megoldásában. Tervezőként egyszerre kell ismerniük a múltat, kritikusan látni a jelent és tervezni a jövőt. Azt a jövőt, amit természetesen nem ismerhetünk, ellenben mi teremtjük!

Az online térben való kommunikáció minden nehézségével megküzdve alakítottuk ki úgy a feladat koordinációt, hogy mi magunk is kisebb és nagyobb közösséget alkossunk. Kisebb konzultációs csoportokat hoztunk létre, ahol egymásért és egymással vitatkozva közös döntéseket hoztunk, teljes közösséget érintő értékeléseket tartottunk. Ebben a közösségi hálózatban a diákok egymás munkáit követve, segítve, de egyéni tervezéseket folytatva hozták létre diplomamunkáikat. Reméljük, hogy hallgatóink olyan tervezőkké válnak, akik a különböző szakmai fórumokon, munkahelyeken megtalálják saját tervezői hangjukat, ha kell, alkalmazkodnak és felelősen alakítják majd saját mikrokozmoszukat.

Diplomázó hallgatók: Barkó Liliána, Bayer Bence, Bolgár Eszter, Csitári Tímea, Dukai Babett, Gemov Nikolett, Gerasimova Kristina, Gráf Vivien, Kara Borbála, Mikó Luca, Mózes Katinka, Nagy Írisz, Szabó Bence, Takács Hanga, Valki Sára

A vizsgabizottság elnöke: Somlai-Fischer Ádám, építész, interakciós tervező, a Prezi társalapítója és vezető tervezője

Tanári kar: Bihary Sarolta, Bodrogi Fanni, Hitka András, Kiss Miklós, Leichtman Erna, Molnár Szilvia, Nemes Mara, Rácz Anikó, Tímár Tímea, Tóth Tímea

Az egyes diplomamunkákról rövidesen részletesen beszámolunk a KREA social media felületein.

Sajtókapcsolat: kommunikacio@kreaiskola.hu